Most kaptuk meg a Wing Tsun magazin tavaszi számát és olvastam benne egy nagyon jó kis tanmesét.

A mester csészéi

Néhány tanítvány, akiket az élet messzire sodort, újra összejöttek, hogy meglátogassák  mesterüket. A kellemesnek indult beszélgetés azonban hamar panaszkodásba ment át., a nehézkes élet és az állandó gondok kapcsán.
    A mester azonban csendben hallgatta őket, majd kiment a konyhába és egy nagy kancsó teával tért vissza, hogy megkínálja tanítványait. Sokféle csészét helyezett az asztalra a társaság elé: gyönyörűen megmunkált porcelán különlegességet, művészi festésű kerámiákat, aprólékosan faragott ébenfa csészé, de volt közöttük régi kopott agyonhasznált és repedezett is.
Mikor minden diák kezében egy csésze tea gőzölgött így szólt:
   " Megfigyeltétek, hogy minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva a a régi repedezett darabokat?
Habár mindenkinek az a  természetes, hogy mindenből a legjobbat  kívánja magának, ez a gondjaitok és elégedetlenségetek forrása is. Amit valójában mindenki akart  az a teavolt és nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok és egymás csészéit figyeltétek."
 Tegyük fel, hogy az Élet a tea, s a munkahelyek, a pénz, társadalmi pozíciók a csészék. Ezek az eszközök az Élethez, de annak minőségét nem változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elfelejtjük élvezni a benne lévő tea ízét.